A minap egy rejtélyes idegen sétált be a németországi Wuppertal adóhatóságára, és 2,5 millió euróért cserébe 1500, adóelkerüléssel gyanúsítható német állampolgár svájci bankszámlaadatait ajánlotta fel.

Miután a lemez hitelesnek tűnt, a hatóságok kiszámolták, hogy az elmaradt adók behajtásából 100-200 millió euró közötti bevételre számíthatnak. Ennyiért már érdemes üzletelni - gondolták, s ezzel ki is robbant Németország legújabb adócsalási botránya.

Az ellenzéki pártok az adatok megvásárlását sürgették, mert szerintük fel kell venni a harcot a csalókkal. A konzervatívok viszont azt hangoztatták, hogy egy jogállam ne paktáljon le egy bűnözővel, az adatvédelmi biztos szerint pedig a hatóságok a lemez megvásárlásával az orgazda szerepét vállalnák. A lakosság zöme viszont úgy ítélte meg: nem szabad visszariadni a lopott adatok megvásárlásától, ha bevételt hoz, és ezáltal javul az adózási morál.

A sajtó a francia példát emlegette: Párizs tavaly augusztusban megvásárolta háromezer állítólagos adóelkerülő számlaadatait, amelyek a monacói születésű Hervé Falcianitól - a brit HSBC bankcsoport genfi leányának korábbi informatikusától - származtak. Falciani több százezer adatot tulajdonított el, de állítása szerint a németekkel nem ő üzletel.

Berlinnek is volt már hasonló ügye: két éve a hírszerzés vett meg ötmillió euróért egy olyan listát, amely liechtensteini bankokban eldugott pénzekre vonatkozott. Akkoriban az önkéntesen befizetett összegek és a kirótt büntetések révén 170 millió euró folyt be az államkasszába.

Mindezek után Angela Merkel német kancellár amellett foglalt állást, hogy meg kell szerezni az adatokat, így Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter zöld jelzést adott a lemez megvásárlására. Svájc ugyanakkor közölte, hogy nem nyújt segítséget Berlinnek, mert az adatlopás illegális tevékenység, ami sérti a banki ügyfelek érdekeit.

Az alpesi országra a válság óta rájár a rúd: tavaly márciusban arra kényszerült, hogy elfogadja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet új szabályait, s így lekerült a nem maradéktalanul együttműködő országok listájáról. Svájc tehát hivatalosan nem számít adóparadicsomnak, miután legális információcserére kész, de továbbra is nyomás nehezedik rá, hogy adja fel a legendás banktitkot.

VÉDETT ADATOK?

Az APEH történetében még nem fordult elő a németországihoz hasonló eset. Nálunk közérdekű bejelentés keretében lehet információt adni; egy évben 15 ezer ilyen jelzés érkezik, ám zömük értékelhetetlen. Az APEH nem fizet információkért, és illegálisan szerzett adatok felkínálása esetén nem is döntheti el, mi a teendő, mert ez a pénzügyi kormányzat hatásköre.

Nálunk is felmerülhet a kérdés: szabad-e a jó cél érdekében jogszerűtlenül eljárni. Rossz üzenet, ha az adatok feketepiacán az állam vevőként jelenik meg, hiszen akkor mások is kedvet kaphatnak ehhez. Az államnak mindent el kell követnie, hogy információi legális forrásból származzanak - szögezi le Szabó Endre Győző, az adatvédelmi biztos irodájának egyik főosztályvezető-helyettese.

Ha mégis lehetőség adódna feketepiaci adatok felhasználására, tisztázni kell, mennyire megbízható a forrás, az adatok minősége ugyanis ilyen esetben nem garantálható. Mérlegelni kell, hogy a lopott adatok felhasználása a közjót szolgálhatja, de nem biztos, hogy hosszabb távon is megéri. A jogállam ugyanis önmagán túlmutató értékeket hordoz, a keretek hajlítgatásával viszont ezek az értékek sérülhetnek.

(Forrás: www.hetivalasz.hu )